VÁLASSZ: -

2007-03-27 11:04:37

Színházi Világnap és emlékezés

Az utóbbi időben vannak teátrumok, amelyek úgy döntöttek: inkább kinyomtatják a levelet, amelynek egy-egy példányát elhelyezik minden széken, és rendesen, mint mindig, hét óra után pár perccel - általában héttel, mármint perccel - elkezdődik az előadás.

Hogy ez engem miért izgat ennyire? Mittom én? Mindig vonzott a kultúra, a művészet, a művészek, ez az egész bohém közeg... Akarom mondani  Bohém élet.

Folytatódik a turné a könyvvel, ma Kecskemét és Hódmezővásárhely az állomás, és az eddigi siker ellenére szorongok – még mindig, már megint -, hogy esetleg senki nem jön el a dedikálásra. Na mindegy. Én már csak így maradok.

Amúgy dögrováson. Kapar, szúr, fáj a torkom, folyik a szemem, az orrom... Lesz még szőlő, lesz még lányregény?

Ma reggel a közszolgálati rádióban, A Rádióban, a Kossuthon a zenei szerkesztő, tekintettel a napra, úgy döntött, hogy olyan zeneszámokat, dalokat forgat le egy-egy riport között, amelyet magyar színészek-színésznők énekelnek. Azt hittem megszakad a szivem, amikor arról a Presser albumról, amin ismert művészek  adnak elő híres dalokat a szerzőtől, lejátszották a Hogyan mondjam el neked? című songot a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musicalből Balázsovits Edit és Kaszás Attila előadásában.

Attila, Attila...

Miközben már folynak a beugró próbák a Nemzetiben, a művész  alakításaiban -Stohl András veszi át például Pálfy Tibor szerepét  Szomory Hermelinjében, ami még bemutató előtt áll -, akik szerették, szerettük Attilát, és nap nem telik el úgy, hogy ne gondoljunk rá, a búcsúra készülünk péntek este nyolctól szombat reggel hatig, amikor a Nemzeti Színház előcsarnokában virrasztunk az emlékére.



Írta: gy.albert
Címkék: 16
Értékelés: 4.45614 Hozzászólások: ()
2007-03-24 14:24:11

Attila

A héten temették Szakácsi Sándort, akivel, ha jól emlékszem Attila tán játszott is együtt a Pestiben, a Kőműves Kelemen-ben. Tényleg... A Pestiben... Egyik legkirobbanóbb alakítását ott adta a Rudolf Péter rendezte Dühöngő ifjúságban, ahol partnere akkori felesége Eszenyi Enikő volt. Kevés, nagyon kevés férfias férfi színész van Magyarországon. Attila az volt. Két éve, nyáron interjúvoltam a Vígszínházzal szemközti Európa- lánynevén: Sziget cukrászda teraszán. Egy lehiggadt, (meg)érett, ember, művész képét festette magáról. Beszélt a szakmai meg nem alkuvásról, a szakmáról magáról: tisztességről, tehetségről, az örök kétkedésről, és kételyekről, az állandó önvizsgálatról, ami minden művész kötelessége...

Édes csillagom... Szép férfi volt, karizmatikus színpadi jelenség - jelenlét. Ki tudja hányszor játszotta a Padlás Rádiósát? Ki tudja hányszor, de hányszor várták gyerekek a művészbejáratnál autogramért? Meg persze lányok, asszonyok, hölgyek: ugyanezért.

Az élet, a világ megy tovább. Az egyik internetes site-on már olvastam, hogy megvannak Attila helyére a beugró színészek. A színház, egy üzem, egy gyár.

És „színház az egész világ”..., mert klasszikusoktól „...csak pontosan és szépen, ahogy a csillag...”

Nyugodj békében.



Írta: gy.albert
Címkék: 11
Értékelés: 3.02394 Hozzászólások: ()
2007-03-22 12:13:53

Turnézom

Nem tudok magamhoz térni Kaszás Attila eszméletvesztése óta... Fiatal, kirobbanó tehetséges ember, jó haver, pici a kisgyereke, nemrég találta meg a párját... Imádkozni nem tudok érte, lévén, hogy ateista vagyok, de bízom a Sorsban, hogy kegyes lesz hozzá. Attila! Gyógyulj meg, szükségünk van rád!

Tegnap rádiófelvételem volt a 9o.9 jazzyben, a csütörtöki – holnapi – műsorom vendége Gálffi László: jó barátom, most speciel a Kossuth-díj kapcsán, meg aztán... Milyen az élet... Amivel Laci annak idején robbantott a színházi életben, az Equus-sszal, abban Kaszás partnere volt.

Laci vasárnap tart egy bulit, a díját megünneplendő, de tegnap pont azt mondta, hogy már nincs is kedve az egészhez...

Rémes.

Nna, aztán manikür, fodrász, hogy egy kicsit embernek érezzem magam, végül, késő délután egy politikai rendezvény: folyik a vita, a harc a március végén megüresedő elnöki székért... Nem tudom. Vagyis, tudom, mert egyikőjük kortársam, talán barátomnak is merem mondani, szeretem, nem tudom... Mit kívánjak neki?

A vége után irány a Gusto, a törzshelyem a Frankel Leó úton. Belefutok két, velem egykorú barátnőmmel. Program?

Meglepő, váratlan új fordulat: szidjuk a pasikat, rohadjon meg mindegyik, ahol van. Konkrétan nálunk nincs. Egy se.

Mit lehet tenni?

Hazamenni, megsimogatni a cicát, ’oszt csicsikálni. Tud valaki jobbat?



Írta: gy.albert
Címkék: 15
Értékelés: 3.84091 Hozzászólások: ()
2007-03-18 15:10:32

Erőltetett menet

Ebéd után after-ebéd egy kollégával: szakmázunk, mer’, hogy már semmi sem a régi, nem is lesz - ez nem is biztos, hogy baj -, de ez már tényleg mindennek az alja, innen már nincs lejjebb, stb. stb. stb. Közben telefonon lecsekkolom, hogy Gálffi Lacinak  tuti, hogy este megy az Örkény István Színházba a tőlem, neki szánt virágcsokor, úgyis, mint friss Kossuth-díjasnak. Imádom, szeretem, nagyra tartom, és, ha valaki megérdemli a kitüntetést, akkor ő aztán igen.

Továbbállok: Millenáris Fogadó: a varázslatosan tehetséges, multi-kultis Palya Beával készitek interjút a Nők Lapjának. A nő fiatal, gyönyörű, magyarul, cigányul, bolgárul, törökül énekel, autentikus népzenét, meg jazzt, de leginkább a kettő keverékét, szakmai szóval élve: fúzióját. Ő is az a típus, akivel kapcsolatban az embernek az jut eszébe: „ Ha nem ide születik, akkor...” Szerencsére ide született, a miénk, a mi lányunk és büszkeségünk.

Na és aztán irány a barátnőmhöz Láng Zsuzsához ejtőzni, megbeszélni az előző napi fényes budapesti eseményeket – többek között -, meg ezt-azt. Pont olyan cicája van, mint az én kormos Kovács Pistim, csak negatívban: egy igazi hólabda. Náluk alszom, mert másnap - most írunk 16-a estét-, szóval másnap 17-én, szombaton hajnalban jelenés Verebes Istvánnál/Napkelte. Fél órás beszélgetés arról, hogy, hogy, s mint a könyv megjelenése után... Vissza Martonvásárra: újabb vevők jönnek, kopogtatnak... Csak már vinnék is a házat.

Pest, Szentendre: félig business-félig pleasure: újabb barátnők, meg felkérés, hogy április 19-én közreműködjek műsorvezetőként az izraeli képzőművész Ofra Zimbalista kiállításának megnyitóján.

Nna. Ekkorra már tényleg úgy éreztem magam mint  egy kifacsart mosogatórongy. Barátnőm, Csilla hazadobott, cica megetet, ágyba bújni be: black-out.

Ma rémes migrénes görcsre ébredtem, de csak-csak kiállt a „kérdezze meg kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét” egyik termékétől. És ma tényleg felhívtam nagyszüleimet, és megint elszégyelltem magam, hogy milyen keveset kell tenni azért, hogy másoknak örömet okozzunk.

Holnap referálok.                              

Este színház. Víg. Az Alföldi Robi féle Cseresznyéskert. Hegedűs D., Eszenyi, Kamarás és sokan mások.

 



Írta: gy.albert
Címkék: 21
Értékelés: 4.28087 Hozzászólások: ()
2007-03-16 10:09:17

Március 15. egy osztrák arisztokratával

Edu, Zita fia, hatkor kel, a vendégszobából átkúszik hozzám - minő öröm!-, és Cartoon Networközni akart. A pici lány két órával később nyöszörög, mamája megeteti, én valami harapnivalóért: zsömléért, tejért indulok a faluba, ami meddő vállalkozásnak tűnik, mert elfelejtettem, hogy nem vasárnap van, hanem nemzeti ünnep – minden zárva -, így aztán kedves szomszédomtól kapok kölcsön alapdolgokat. Hiába... Nem vezetek háztartást, gyerekem soha nem volt. Mindegy. Megoldottuk. Edu felfedezi magának a kiscicámat, és jókat hancúroznak együtt, én – még mindig hálóingben - lecsekkolom a mailjeimet. Megnézzük a zászlófelvonást a tévében, majd nagy nehezen összekászálódunk, és fél egy körül nekiduráljuk magunkat: elmegyünk ebédelni, majd végre a levegőn, a parkban süttetjük arcunkat a tavaszi napsütésben. Öt körül itthon, és már-már egy szép napot tudhatunk, tudhatnánk, tudhattunk volna magunkénak, ha én hülye nem kapcsolom be a tévét, és elindul a pokol. Értesülünk arról, hogy mi történt a Petőfi szobornál, a Múzeum kertben, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, az Andrássy úton, a Deák téren... Kiábrándultak, keserűek, és szomorúak voltunk. Nem kéne kiiratkozni ebből az országból? Vagy... Ideiglenesen, amíg konszenzus, párbeszéd, dialógus nem történik, nem jön létre, nem tud létrejönni; szóval addig nem lehetne egy picit szüneteltetni édes hazánkat? Magyarország...

Aztán, meg... A kisvakondos vicc jut eszembe, amikor vakondmama figyelmezteti a csemetét: „Kisvakond! A föld alatt élünk. Sötét van, hideg van, de ez a mi hazánk.” Az ember csak győzze szégyellni magát külföldi barátai előtt, meg azért, hogy idáig jutottunk. Na mindegy... Ahogy Clark Gable mondta Vivien Leighnek, búcsúzásképpen, az Elfújta a szélben: „Frankly, I don’t give a damn.” (cca.: Édesem! Teszek rá!). Erre a nő: „Tommorrow is another day...” (kb. A holnap, egy új nap. Akármi is lehet.)

A remény hal meg utoljára.



Írta: gy.albert
Címkék: 17
Értékelés: 4.49354 Hozzászólások: ()
2007-03-16 10:00:18

Fel kellene hívni a nagyszüleimet

Később egy két órás telefon nagynénémmel, aki anyám helyett, anyám: kölcsönös panaszkodás a család rajtunk kívüli tagjaira. A nagyszüleimet  - ők nem tartoznak közéjük - már tényleg fel kellene hívni. Holnap... Tudom, hogy „Holnap...Ki tudja holnap látsz-e még?...”, és mindig közbe jön valami, de minden pillanatot ki kellene használni, mert imádom őket, végül is ők neveltek, de iszonyú sok fele kell megfelelni. Nekik nem kell, de szeretnék. Becsszó, holnap rájuk csörgök. Szieszta, majd már majd bele is aludtam volna mélyen az újságba, de csörög a mobil. Barátnőm Pallavicini Zita két kisgyerekével most ért be Martonvásárra. Megbeszéltük, hogy itt alszanak, a ház amúgy is - enyhén szólva - tágas, holnap pedig ejtőzünk, sétálunk a parkban, megnézzük a kastélyt, ilyesmi...

Nem lévén egy házitündér, pizzát rendelünk Zitának, kisfiának Edunak, meg nekem. A pici, két hónapos lány cumizik. Mi, Zitával 11-ig bírjuk, és áttesszük magunkat másnapra.



Írta: gy.albert
Címkék: 0
Értékelés: Hozzászólások: ()
2007-03-14 09:21:36

Megyek Londonba!

Átugrottam a Postára, mert kedvenc levelezőpartnerem, az APEH ajánlott, tértivevényes, vagy mi a búbánat levelet küldött, de utólag is bocsánatot kérek tőlük, ugyanis visszafizettek, mert, hogy én meg állítólag túl. Soha rosszabb hírt. Onnan átmentem a másik Postába, ti. a Postakocsi étterembe, Martonvásár első számű vendéglőjébe, és – bocs!, már megint – nátha enyhítésből egy forró francia hagymalevest abszolváltam, meg Rózsikával, a tulaj feleségével, az egyik üzletvezetővel lefetyelem. Naná, hogy pont betért a kedves úriember, aki a hétvégén inkább fáradt lesz, mint kirándulna: felejtő. Persze – telefonon – előkerülte a férj is, aki beugrana egy-két cuccért... Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem lehet az összeset egyszerre elvinni, hogy ne én nézzem már naponta, ha már  ő hagyott el, de valószínűleg szakmát fogok változtatni. Kiiratkozom a speciális kollégium a férfiak megértése tanszékről. Próbáltam, Isten látja lelkemet: nem egyszer... Most feladom. Egy időre legalábbis.

Visszaszóltak, hogy szerda délben újabb vevők jönnek megnézni a házat, jó lenne minél előbb túllenni, és túltenni magunkat rajta. Én – üröm, az örömben vagyis, bocs... Fordítva: minden rosszban van valami jó –, alig várom, hogy visszaköltözzek Pestre, ahová mindig is tartoztam. Közel került hozzám Marton is, sok kedves embert ismertem itt meg, hiányozni is fognak, de végül is: 35 km. Pestről. Én már csak tudom. Vissza-vissza fogok járni, anyósomat nagyon szeretem, meg a sógoraim gyerekeit. Nincs is ezzel semmi baj.

Lefoglaltam a húsvéti repülőjegyeimet Londonba, meg a George Michael jegyeinket- barátaimmal – az Arénába.

Minden sínen van. Jól hangzik, nem? Kár, hogy nem igaz.



Írta: gy.albert
Címkék: 15
Értékelés: 4.21862 Hozzászólások: ()
2007-03-13 14:20:35

Gyere George!

Ad egy. Meg kellett beszélni a tegnapi Marianne Faithfull koncertet. Imádom a nőt, ő sem fiatalodik, mert én persze naná, de... Asszem, tíz éve láthattam őt a Pecsában - erről már tán írtam -, akkor lenyűgöző volt. Most korrekt, de a negyedik szám után elkezdtem unni. Ilyenkor persze egy magam fajta félművelt bunkó körbetelefonálja az autentikusokat, hogy nekik meg tetszett-e? De, hála Istennek mindegyik, egymástól függetlenül azt mondta, hogy ők is unták. Azt persze nem tudom, hogy meddig kell még felnőjek, amíg nem bízom magamban, meg a véleményemben, de már ideje lenne. Untam-untam, nem tetszett-nem tetszett. Mondjuk, a nő múltja nem semmi. Végigmenni a Rolling Stones-on és David Bowie-en és sokan másokon... Speciel én most George Michaelre fenem a fogam. Egy: meg szeretném khmmm..... interjúvolni. De egy tuti. Ha van interjú, ha nincs: én ott csápolok a koncertjén, az egyszer száz. Egyszer azt mondtam Hegedűs Lászlónak, aki gyakorlatilag majdnem minden nálunk felléppő világsztárért felel, hogy három kívánságom van, de azt nem Tibi bácsi teljesíti, hanem ő.- És? Így Hegedűs. George Michael, Barbra Streisand és az újra összeállt ABBA. Jó - mondta. George Michael most már meglesz.

A náthám szarabb, mint volt,  ezzel szemben viszont süt a nap, és már megyek is a teraszra, mert állítólag a nap fertőtlenít, meg kiszívja a baccilust, vagy mit, öt után hívom a barátosnémat, akit szülés után fél perccel hagyott ott a gyerek apja: fine! Holnap meg jönnek vevők a házra, amit el kellene passzolni, mer’ addig nem tudok válni. Illetve tudok, csak, ha már Martonvásáron a Brunszvik utca mellé idáig nem tudtak egy Albert Györgyi boulevard-t álmodni, akkor meg minek maradnék itt egy nappal tovább, mint szükséges. Nem igaz?



Írta: gy.albert
Címkék: 0
Értékelés: 5.00000 Hozzászólások: ()
2007-03-12 16:37:49

Hétvége/ március 1o-11.

Egyszer eszem egy nap. Nagyjából a Déli pályaudvaron veszek magamhoz kaját - fehér lisztből készült hagyományos zsemle, állítólag sonkával, na jó, a sajt az legalább kosher, zöldség semmi - „oszt annyi”. Gyümölcs? Majd, ha érik az eper, meg utána az őszi, s aztán a görögdinnye. De legalább fogynék... Ideálisan egy tizest, optimálisan egy (vizes)nyolcast, reálisan egy (csillagos) ötöst kellene ledobnom. Mindegy. Majd legközelebb. Ebben a takonyban az a szar, hogy ahhoz nem elég, hogy az ember beteget jelentsen, de ahhoz sok, hogy dolgozni tudjon. A hétvégén in concreto két nagy interjút kell leadnom. Az egyik: hármas portré a város egyik legpatinásabb tisztítójának tulajdonosával Tichy Dezsőnével és két lányával (VIII. Bródy S. u. 22), a másik Bogyay Katalinnal, a londoni Magyar Intézet egykori igazgatójával, jelenlegi kulturális államtitkárral. Neocitrán, egyebek, még az ágy is húz..

Lapszemle: napi, meg a heti kedvencek: Nari, ÉS, a bulvárokból  – soha ne mondd, hogy soha! -  egy ideig most kiiratkoztam belőlük. Bocs. Az nem érdekel, hogy a könyv (Miért pont ők? A férfiak fogságában) után egy hónappal még mindig ezen csámcsognak, sőt nagyon is érdekel! Hálás köszönet az ingyen reklámért! De komolyan. Az már egy kicsit ciki, hogy a rivális lapok között elindult egy ösznépi ki, kicsoda? (volt) Albert Györgyi életében... Ilyen erővel igazi nevekkel is megírhattam volna a művet, már rég túl lennénk az egészen. Belealudtam a korcsolyázó sztárműsorba, de nem miattuk, hanem, szóval neocitrán, de lsd. fentebb. Katával együttérzek, Hujbert szeretem, de Csollánynak drukkolok.

Csak átcsúszott vasárnapra a dologidő. Viszont egy érdi barátnőm átjött Martonba és főzött nekem egy isteni tavaszi zöldséglevest, mert, hogy állitólag ilyenkor (is) kell a folyadék a szervezetnek. Meg a vitamin. Közben szól a rádió, hiába... Hírfüggő vagyok. Meg a telefon: körileg, hogy ki mit tud az idei Kossuth díjakról-díjazottakról. Én asszem nagyjából mindent, de sajna embargós 15.-e 13-óráig. Ebéd, Julcsi el, cikk átmailez, pihi, mert egy pasijelölt -  hat hete próbálkozik -  fél hétre ígéri magát: elmegyünk vacsizni. Kilencre már ide is ér, a vacsiból kávézás lesz, a jövő hétre tervezett hosszú ausztriai hétvége lemondva, mert „fáradt”. És még nem történt semmi. Van egy tippem. Nem is fog. Lehet arrébb tolni a bringát. Öreg vagyok én már ezekhez a hülyeségekhez. Legalább lesz időm sétálni, kirándulni, az unokaöccseimet, unokahugomat meglátogatni, játszani velük, meg tavaszi nagytakarítás címen kidobni a felesleges kacatokat. A lelkemből is. Hát így.



Írta: gy.albert
Címkék: 0
Értékelés: 5.00000 Hozzászólások: ()

BLOG LEÍRÁSA

Gondolatok...

MAGAMRÓL

Újságíró, riporter, műsorvezető.

ÜZENŐFAL

2008-10-18 14:42:16 Egy ember Ezt nem hiszem el! Most mindeki így a Györgyi úgy a Györgyi, de amikor élt nem becsülték meg. Ez nagy képmutatás az egész médiától!!

2008-10-18 14:34:04 Moni Kedves Dió! Abszolút igazad van! Én szívből kívánom zsuzsának, hogy majd egyszer ő is ismerje meg a depresszió minden kínját, és majd akkor próbáljon pálcát törni Györgyi feje felett!!!
Lám, ő biztosan egy szent, aki azt hiszi, a pálinka víz... vagy csak félre siklott az ő élete is, és örül, ha másé is félre siklik... Én is iszom a gyógyszereim mellett, hiába nem lenne szabad, mert nem tudom elviselni a környezetem érdektelenségét, és azt, hogy képtelen vagyok talpra állni. Valaha angolul felsőfokon beszélő személyi asszisztens voltam, neves multi cégeknél. Ma csak egy roncs vagyok, aki már a számláit se tudja fizetni - és nem az alkohol miatt! Azt hiszem, a többi embere úgy kezeli a depressziós embert, mintha csak lusta lenne, mert nem tudják az hová tenni, hogy ez nem egy nátha, ami egy Kalmopyrintől elmúlik. És nem értik, hogy a kívülről szépnek látszó élet ellenére hogyan lehet valaki depressziós - de ez pont ezért egy súlyos lelki betegség!
És Györgyi családja tényleg szégyellje magát! Nem mert szembenézni a sok igaz szívből gyászoló megvető pillantásával!
R.I.P. Györgyi

2008-10-18 14:20:36 Moni Kedves Valaki!
Tudod a segítséget olyanoktól nem fogadja el az ember, akik korábban kitagadták... és a depressziós ember lelke, személyisége, semmije sem olyan, mint az egészségesé!
Én már 3. éve küzdök a depresszióval, senki sem ért meg, még a barátom sem, egyedül a legjobb barátnőm.
Már rég véget vetettem volna az életemnek, ha ebben a "szabad országban" hozzájuthatnék egy .44 vagy .50 kaliberű revolverhez. Mert ott nincs pánik, nincs visszaút, nincs fájdalom, és biztosan sikerül. De itt, még sok évvel a szocializmus után is gondoskodnak róla, hogy ne jussunk fegyverhez, kizárólag a "rossz fiúk"... tehát valaki vagy szenvedve hal meg, vagy gyenge, és életben marad. Igaza volt Györgyinek, az öngyilkossághoz igenis bátorság kell! Ez nem úgy fest, hogy meghúzom a ravaszt, és kész! Előbb az ember számot vet addigi életével, mérlegeli a jelenlegi lehetőségeit, és azokat is, amik talán megadatnának a jövőben, és csak utána cselekszik...

2008-10-18 13:28:46 andreotti Kedves Diótörő !
Pszichiater véleményét nem fogod olvasni, ugyanis köti az orvosi titoktartás, de nemcsak ez! Képzeld, van olyan orvos, aki szereti a páciensét és törődik vele, Györgyinek ez megadatott, hogy egy ilyen emberrel tudja megbeszélni a problémáját ( és itt talán azt a kérdést is fel kellene tenni, hogy miért nem volt mellette a családja ezekben az esetekben ) A depresszió sajnos NEM gyógyítható betegség, de kezelhető, függően a beteg állapotától!
Ha nem tudsz valamiről pontosan, akkor talán bölcsebb lenne hallgatnod !

Györgyinek megbékélést kívánok a világgal és saját magával, nyugodjon békességben !

2008-10-18 07:46:50 Edit György!
Tiszteltelek, becsültelek, hiányozni fogsz. Álmodj szépeket!

2008-10-18 02:49:00 Vadas Anna Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember.
Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán sem nő egyforma két levél, a nagy időn sem lesz hozzá hasonló.
(Kosztolányi)

2008-10-18 02:42:29 Vadas Anna Okuljatok mindannyian e példán .
Ilyen az ember.Egyedüli példány.


ldány.

2008-10-17 22:10:38 Béla Nyugodj békében! Álmaid legyenek szépek!

2008-10-17 17:03:29 Leonita Istenem! Halála után most hűűű de sokan szeretik!!!

2008-10-17 16:55:16 Camy- György ,nyugodjál békében isten óvja lelkedet!:(

2008-10-17 13:39:28 Gabóca Álomhely,amely nem tűnik valóságosnak,amig ott vagy,de hivogatóan valóságossá válik,ha elhagytad! Nagyon fogsz hiányozni!

2008-10-17 08:08:15 Éva Györgyikém.! Ne haragudj, hogy nem tudtam elmenni leróni végső búcsúmat tőled, de én is beteg vagyok és egyedül nem tudtam elmenni. Én megértettelek, mivel én is szenvedek attól amitől te szenvedtél. Két öngyilkossági kisérlettel a hátam mögött tudom min mentél keresztül. Neked már jó. Nyugodj békében, remélem nemsokára találkozunk.

2008-10-17 00:55:18 PR Értelmes, tabukat döntögető Hölgynek tartom Albert Györgyit. S mint az ilyen - főleg nőknek - sokkal többet kell teljesíteni, ha el akarja fogadtatni magát, azaz szeretné a munkáját végezni.
Köszönet érte, hogy jó néhányunk helyett megtette!
Kár, hogy az ATV nem gondolta úgy, hogy folytassa a riportsorozatot, amit A.Gy. nőkkel csinált. Egyszer majd szociológiai érték is lesz.
(Sajnos nálam 2007. szept.- ben van vége a blognak.Mit írhatott utolsó napjain? A Szulák beszélgetésen ajándékot kapott a kiegyesúlyozottságával, szépségével? Megszenvedte a "kegyes halált"! Adhatott volna pedig Neki egy utolsó esélyt a gyógyulásra, írásra.)

2008-10-16 23:53:31 XX wy

2008-10-16 22:47:42 Maria Nyugodjal bekebe az UrJezus szentnevebe.Erdelyszivebol Csiksomlyorol.

2008-10-16 21:39:49 SORSTÁRS...... Aki ismeri és átélte ezt a betegséget,az tudja hogy nagyon kemény dolog ez.
Iszonyú sok erő kell ahhoz,hogy leküzdd ezt a betegséget.
Neki nem sikerült az alap problémáját megoldani.Ezért a betegséget sem tudta legyőzni.
Egy Nőnek nem lehet az élete teljes egy gyerek nélkül.
Most lehet ítélkezni felette olyanoknak akik van gyereke és nem tudja nem milyen érzés ha nem lehet gyereke!!!

Nyugodj Békében...

2008-10-16 20:23:38 Licskóné Végtelenül szomorú, hogy egy fiatal, jó tudású embernek kell elmennie!
Senki nem figyelt a szívére, hogy mit is bír még el?
Megint szegényebbek lettünk egy jó emberrel. Sajnálom.
Licskó Zsuzsa

2008-10-16 20:06:56 Györgyusz Drága Györgyi! Ma bementem a váci székesegyházba, hogy elbúcsúzzam Tőled, meggyújtottam egy mécsest az Emlékedre és csendben,szívemben rettenetes fájdalommal emlékeztem RÁD. Tudom,jó helyen vagy és most már tiszta, őszinte szeretet vesz körül. Nagyon jó EMBER voltál, hiányozni fogsz!Angyalok őrizzék békés álmodat!
Mindörökre szívünkben maradsz!

2008-10-16 15:12:33 Anna Belfegor! Ki lehet gyógyulni belőle, bár borzasztó nehéz. Nekem sikerült. Hidd el, neked is fog, csak kérlek ne add fel a reményt! Minden jót Neked!

2008-10-16 15:12:20 Anna Belfegor! Ki lehet gyógyulni belőle, bár borzasztó nehéz. Nekem sikerült. Hidd el, neked is fog, csak kérlek ne add fel a reményt! Minden jót Neked!

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 8 meg 3 =:
HOZZÁSZÓLÁS:
© StoryOnline 2007